...A nemrégen Izlandról Hollandiába költözött Stilluppsteypa már a kisteremben várta nyugodtan, hogy megérkezzen a közönség. Nem hiába, esetükben jócskán kicsinek bizonyult a helyiség. A legalább tucatnyi lemezzel rendelkezó trió tagjai meglepóen fiatalok, még mindannyian huszonévesek lehetnek. Az az általánosságban is megfogalmazható probléma, hogy a zenével így-úgy foglalkozók kiszámítható és aktuális trendekhez, hangzáshoz igazodnak, egy cseppet sem igaz a Stilluppsteypa-ra, akik egy órán belül annyi ötlettel állnak eló, hogy azzal nem lehetett betelni. Fogalmam sincs, hova sorolhatnánk azt, amit ók múvelnek. És nem azért, mert percról percre alakult zenéjük. óket hallgatva az egyetlen állandó, az a folyamatosan plafonmagas adrenalin szint, ami a hallgatóban létrejön. A három ember három látásmód, hallásmód és vérmérsékelt. Legalábbis ez látszik valószínú magyarázatnak. Szerencsés együttes. Egyórás programjuk megállás nélkül zakatolt, lebegett, úszott és pörgött. Ráadásul, ók nem fukarkodtak a hangeróvel, adott pillanatokban itt is rendesen remegett a talaj az ember ülepe alatt, kellemes és fájdalmasan szép hanghullámok simogatták az idegpályákat és belsó szerveket. Hátborzongatóan emelkedett zene, antishow-jellege ellenére, hangjait tekintve a legsokkolóbb elóadás, amit a fesztiválon hallottam, pedig már eddig is, és ezután is jöttek még meglepetések. Ezeket is figyelembe véve, a Stilluppsteypa egységes, eróteljes, emóciókat ébresztó, egy pillanatra sem megtorpanó, egyvégtében lélegzetelállító zenét készített. Ezért övék a pálma!